Drága kicsi Vuvukám,
ma van egy éve, hogy örökre elmentél tőlünk. Mécses ég ott fent a kertben, ahonnan most vigyázol ránk.
Tudom, nem írtam az elmúlt hónapokban, de te tudod, hogy nem múlt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna Rád. Pistivel, és a kutyulikkal gyakran felmegyünk hozzád, és sose marad el a "büdös disznaja". De te is tudod, hogy ez milyen szeretettel teli mondat. Amikor hizelegtél, meg rosszalkodtál, mindig így nevezett.

Mindig is szeretni foglak, kicsi drága kutyám.

Drága kicsi Vuvukám!
Több mint egy hónap telt el azóta, hogy írtam Neked. Nem volt könnyű számomra ez az időszak, hiszen minden nap, minden este arra gondoltam, hogy: most írok. Aztán, nem tettem. Nem tettem, mert megértettem, hogy el kell engedjelek. Május elsején - nagyon-nagyon nehéz volt - de megtettem. Igaz, sírtam, újra, de a telefonom kijelzőjére Mackó képe került. Tudod, úgy éreztem, meg kell ezt tennem. Egyrészt miattad, hogy megnyugodjon a kis lelked, (mert hazudik az, aki azt mondja, hogy Neked, nektek, nincs lelketek). Másrészt Mackó miatt, aki megérdemli, hogy őt miatta, és ne Miattad szeressem. És nem utolsó sorban, magam miatt, mert nem lehet, nem szabad, minden nap sírni. Azóta is feljárok Hozzád, virágot viszek, mécsest gyújtok, azóta is ugyanúgy szeretlek és ugyanúgy hiányzol, de tudom, "pumi kuty" azaz Bogáncska nem féltékeny.
Szeretlek kicsi drágám, a szívem ahányszor csak Rád gondolok, nagyon fáj, a torkom összeszorul.
És tudod, nekem örökké Te maradsz az első.
Vigyázz magadra ott a csillagok között, és vigyázz ránk is. Mindig velünk maradsz.

Hiányzol Vuvuka

Drága kicsi kutyám!
Látod, már régen írtam neked, de te tudod, hogy nem múlik el nap, hogy ne gondolnék Rád. Vettünk neked egy szép fát, olyan szomorúfűz féle, elültettük a sírodon, mellé pedig ibolyát ültettünk, gyakran mécsest gyújtok. A két bolondos "utód" mindent megtesz, hogy ne gondoljak Rád, de te is tudod, ezt nem lehet. Te kis alfa és omega. Te kis első és örök szerelem. Ha Rólad beszélek, még mindig összeszorul a szívem.
Szeretlek, kicsi Bogáncsom.

Drága kicsi kutyám!
Több mint három hónap telt el azóta hogy elmentél. Nem múlik el úgy nap, hogy ne emlékeznék rád. Sokszor lelkiismeret furdalásom van, mert nem írok neked gyakrabban, meg azért is, mert Mackó egyre inkább rád emlékeztet. Ugyanúgy ugatja és kergeti meg a cicákat, mint te. Ma is Cili fent volt a galérián, és ő ugatta. Mintha téged láttalak volna. Meg ahogy kimegy a kisajtón... Ma voltam nálad, vittem egy mécsest. Pisti elültette a barkafát amit neked vettünk, most ott nő a sírodon.
Tudom, hogy vigyázol ránk, ott fent... Szeretlek, kicsi drága Vuvukám.

Drága kicsi Vuvukám!
Régen jártam erre, és annyi minden történik itt nap mint nap. Megint nagy hó esett, nem tudok felmenni hozzád, de nem telik el nap, úgy hogy ne gondolnék rád, veled alszom el minden este, a számítógépem képernyőjén te köszöntesz. Ugye tudod: mindig velünk maradsz.
Éppen most találtam meg azt a kis levélkét, amit Magda írt, amikor elveszítettünk. Bemásolom.
"Nagyon szép, kedves kutyuska volt Bogáncs. És olyan jó élete volt, amilyen ritka kutyusnak adatott.
Ez vigasztaljon! Jó, hogy ily módon ki tudod magadból adni a bánatodnak egy részét.
Én ezt nem tudtam....Sokáig őriztem a pokrócokat, törülközőket, melyeken
feküdt, és igyekeztem felfedezni az illatát..... Tudod, sokáig megmarad a ruhákban.
Ez vigasztalt meg néha egy kicsit.
Metelko egy árnyékos helyen nyugszik a konyhaablakom alatt, tavasszal és nyáron az árnyékot kedvelő virágokkal, ősszel árvácskával és erikával ültetem be a sírját, és karácsonykor - amikor meghalt - mindig gyújtok egy mécsest a sírjára... ott ég egészen tavaszig.
Nagyon hiányzik, mindig is hiányozni fog......Legrosszabb karácsony előtt,
mivel december 24-én váltunk el egymástól. Idén is Ljubljanában a boltokat járva
hulltak a könnyeim, még jó, hogy ott nem ismer senki....
Lehet, hogy Bogáncs Metelkoval szaladgál a virágos réteken és úgy játékból kergetik a cicákat...
Metelko ugyanis egy "neveletlen kis dög" volt, tele meglepetéssel, hizelgéssel, azért is hiányzik annyira."
Te is hiányzol nekem, drága kis Bogáncsom, noha ez a két lököttke nagyon aranyos. Mackót tegnap ivartalaníttattuk, ma meg egész nap a hóban szaladgál, és teniszlabda méretű hógolyókat hoz be nekem.
Szeretlek, kicsi Vuvukám.

Drága kicsi kutyám!
A minap valamit rakosgattam, és megtaláltam egy dobozt, apu dolgaival: a sálja, a sapkája, az órája... meg a gyászjelentése. Ebbe a dobozba helyeztem be azt a kis üveget azzal a kis fehér tinccsel, amit aznap este vágtam le emlékbe a bundikádból, amikor elmentél. Ezek ereklyék. Amúgy sokasodnak a "halottaim", tegnap elment Gábor Zoli is, csütörtökön megyünk Zágrábba, a temetésére.
Ez a kép egy vidám alkalomból készült, tudod, amikor Fülest kaptuk ajándékba. Hányszor megkergetett téged... Most Mackót kergeti bőszen, noha ez a kis "utód" elég sok gondot okoz nekünk, szinte naponta talál valahol egy lyukat ahol kibújik a kerítésen, aztán nem akar visszajönni, hiába megyünk utána. Ma is hazajöttem, gondoltam, majd csak megjött, és szerencsére így is lett. Veled sokkal kevesebb gondom volt, de tudod, a te fajtádat nem lehet nem szeretni. Így Mackók, a kis "szarzsákot" is szeretem, de hát te amúgy is tudod: nekem az örök kutyaszerelmem... TE maradsz.
Szeretlek, drága Vuvukám.

Drága kicsi kutyám!
Ne haragudj rám, de szeretném neked bemutatni Mackót, aki nem helyettesít téged, de irtóan jópofa kutyuli. Ma kapott veszettség elleni védőoltást, és a váróteremben mindenkit egy kicsit meg akart enni - nyuszit, cicát, kutyát - vagyis majdnem úgy viselkedett, mint te szoktál - de hát ismered a fajtádat. Látod, most őt nyúzom, szeretgetem, persze, nem úgy mint téged, mert te egész kicsi korod óta velem voltál, ő meg alig három hete él velünk.
De ugye tudod, nem lehet nem szeretni.
És azt is tudod, hogy az első és örök szerelmem te maradsz.

Drága kicsi kutyám!
Elmúlt éjfél, Pisti lefeküdt, én pedig még a gépnél ülök. Nózi és Mackó mellettem elterültek, vigyáznak rám. Ma fent voltunk nálad, vittünk neked egy cserép tavaszi kankalint. Olyan szép meleg van már, a két kutyuli velünk volt, Mackó majdnem úgy tud szaladgálni, mint te szoktál. Emlékszel, mennyit nevettem rajtad? Úgy hiányzol, édes kicsi kutyám. Szeretem Nózit, szeretem Mackót, de az igazi nagy szerelmem mindig te maradsz.
Pistivel beszélgettünk, ha már nem lesz sár, akkor eligazítjuk az utolsó nyugvóhelyedet, ültetünk rád levendulát, ami majd bólogat a szélben, feletted pedig a kis tábla a neveddel, és a felirattal: Mindig velünk maradsz.
Szeretlek, kicsi Vuvukám.

Drága kicsi kutyám!

Ma van két hónapja, hogy eltemettünk ott fent, a gyümölcsösben. Akkor nagy pelyhekben esett a hó, most olvad, érződik a tavasz illata. Csontika helyett, vettem neked egy mécsest, most csak azt tudom Neked adni. Mindig is velünk maradsz, drága kicsi kutyácskám.

Drága Bogáncskám!
Ma egy nagyon szép mondást találtam, és hiszem, hogy neked is tetszik:
Egy jó kutyának, a halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van.

Szeretlek kicsit kutyám, és mindig is a szívemben foglak hordozni.

Drága Bogáncskám!

Az elmúlt két napban nagyon sok hó esett, minden fehér lett, olyan fehér, mint a te bundád volt, amikor fürdés után megszáradt. És olyan fehér, amilyen most Mackó bundája, amikor egész hógolyók ragadnak a tappancskájára, és alig tud bejönni. Most már szépen adja a lábát, hogy megtöröljem, noha azokat a hógolyókat úgysem lehet letörölni, de a gyakorlás miatt fontos...
Ez a kép nyáron készült, amikor a nagy melegben kerested a pocsolyát, és belefeküdtél, utána persze jött a fürdés... az igazi, itthon. Te voltál az én nyári hópelyhecském... Maciban élsz tovább, vagyis ő is egy külön egyéniség, mégis sok köztetek a hasonlóság.
Mindig velünk maradsz, drága kicsi kutyám.

Drága Bogáncskám!
Ma nem volt olyan nagyon jó napom, mert hosszú idő után megint egyet sírtam miattad. Úgy történt, hogy Mackó, mint már írtam neked, kétszer is megszökött, és a faluban megtaláltuk ugyan, de a nyakörve elveszett. És mivel ma vittük a dokihoz - oltás, chip - kellett a nyakörv. És elővettem a drága ereklyét, drága Bogáncskám nyakörvét, és felraktam neki. Hát, ez elég volt ahhoz, hogy elkapjon a sírás. De most már jól vagyok, Mackó is jól van - kicsit nyafogott - emlékszel, te is ugyanezt tetted, amikor berakták a chipet -, a váróban egy cicát és egy kutyát meg akart enni - de most már itthon vagyunk, mindenki boldog (én csak egy kicsit szomorkodom még mindig, de azt hiszem, ez már csak így marad, ha kicsi Vuvukám, rád gondolok).
Szeretlek, kicsi kutyám.

Drága kicsi kutyám!
Egész nap esik a hó, minden fehér lett, Nózi és Mackó örömmel szaladgálnak odakint. Mackó tappancsára egész hógolyók ragadnak, aztán idebent nyalogatja le a havat, ahogy te szoktad. Éppen most tappancsolt be a kisajtón, és ahányszor csak hallom, mindig te jutsz eszembe.
Pisti elültette a facsemetéket, és persze, rögtön jöttek a szarvasok, és megrágták őket, így most kerítést készítünk. Nózi és Mackó a sarokban, melletted figyelnek minket. Mackót nem lehet kiengedni, mert már másodszor szökött meg, alig találtuk meg, jó néhány kört tettünk a faluban, amíg csapzottan, de épen előkerült. Igaz, a nyakörvét elhagyta, gőzöm nincs, hogy sikerült ez neki.
Hétfőn visszük az állatorvoshoz, szeretném ha kivizsgálnák, mert nem szeretném őt is elveszíteni, mint ahogy téged elveszítettelek.
Látod, kicsi kutyám, az életem most is a kutyusok körül forog, és valahol magasan, valahol nagyon messze, és mégis nagyon közel, te is mindig itt vagy velünk.
Szeretlek, drága kicsi kutyám.

Drága kicsi kutyám!
Két napja, szinte folyamatosan dolgozom. Tegnap délelőtt Mariborban kezdtem, és délután Ljubljanában folytattam, majdnem éjfél volt, hogy hazaértem. Amíg voltál, ilyenkor mindig Marionál szoktál várni, és úgy, de úgy örültél nekem. Most egyedül jöttem Lendváról haza, ami viszont boldoggá tesz, hogy Mackó igencsak hasonlít rád, most ő az én kis "Gáncsikám", ugyanúgy örül nekem, mint annak idején te szoktál.
És Nózi, a kis kelekótya is olyan szeretetre méltó.
Emlékszel, amikor együtt autóztunk, és nekem ki kellett szállnom, szinte azonnal a helyemre költöztél, mert ott érezted jól magad. Kicsi "büdös disznaja", nagyon szeretlek, és amíg élek, mindig velem maradsz.
Alukáljál szépen, szeretlek.

Drága Vuvukám!
Megint eltelt egy nap nélküled. Nózi és Mackó, a két kis bohóc ugyan napközben feledtetik velem egy kicsit, hogy mennyire hiányzol, de minden este veled alszom el, minden reggel veled ébredek.
Ma felmentem hozzád, gyertyát gyújtottam, és megsimogattam a földet feletted. Ha eljön a tavasz, virágot ültetek rád.
Pistivel, Nózival és Mackóval ma sétáltunk egyet a kiserdőig. Mackót muszáj pórázon sétáltatni, mert Nózihoz hasonlóan, ő is szökős. Ráadásul, alig egy hete van velünk, és félünk, hogy nem talál haza. Meg különben is, szerintem megtépázta volna a patak partján bogarászó tyúkokat. Tudom, te sem szeretted őket, akár csak a cicákat sem. Mackó is állandóan morog Cilire, akárcsak te. Egyelőre nem ugatja, de szerintem az sincs messzi, hogy amikor megjelenik Cili a galérián, akkor Mackó majd rázendít. Hallanád, micsoda mély hangja van...
Hiányzol, drága Bogáncskám.

Drága kicsi kutyácskám!
Azt hittem, sosem fogom tudni felrakni ezt a vidám képet, mert hiába múlik az idő, nekem még mindig könnybe lábad a szemem, amikor rád gondolok. Pedig Mackó tényleg megtesz mindent, hogy felvidítson. Sokszor azt gondolom, hogy a te drága lelked jött vissza benne egy kicsit. Már majdnem úgy szaladgál ki és be a kisajtón, mint te szoktál annak idején. De mégsem úgy.
Szeretlek, Bogáncskám.

Drága kicsi kutyám!
Tegnap elvittük Mackót, hogy bemutassuk Marionak, mamának, Irmuséknak, Dezsőéknek és drága Ferkó öcsémnek is. Irmusnak szülinapja volt, így együtt volt a család. Mackó a kocsiban eléggé ugra-bugra volt, de később jól viselkedett, mindenkivel kedves volt.
Azt akartam írni, hogy neked is szerettem volna bemutatni, de hát tudom, ha te nem mentél volna el, akkor Mackó nem lenne.
Hiányzol, még mindig nagyon hiányzol, drága Vuvuka.

Drága kicsi kutyám!
Ma hosszú, és nehéz napom volt. Nemrég érkeztem haza Ljubljanából, fáradt vagyok. És te már nem jössz köszönteni. De itt van ez a kis füles, aki nagyon hasonlít rád. Te ugyan nem szerettél puszilkodni, csupán egyet kaptam tőled a nózimra, Mackó viszont végigpuszil. Furcsa egy pumi... de aranyos. Most már befele bejön a kisajtón, de ki még nem tud menni. Ráadásul előbb a mancsával kapirgálja az ajtót, az meg egy kicsit meglegyinti, és akkor persze meghátrál.
De biztos meg fogja tanulni, ahogy te is megtanultad akkor.
Szeretlek, kicsi kutyám.

Drága kicsi kutyám!
Az utóbbi időben olyanokkal foglalkozom, amivel melletted sosem kellett. Nózit már eleve úgy adták nekünk a menhelyen, hogy szökős, de mivel mi őt választottuk azt mondtuk: visszük.
Mackóról valójában semmit sem tudtunk, de megláttuk, és megszerettük, tehát a miénk. Ma kiderült, ő is szökős. És míg Nózi a kerítést átugorva szökik, addig Mackót, ha kiengedjük, és véletlenül kocsi megy erre, elrohan utána. Ma gyalog és kocsival jártuk a falut, és kerestük Mackót, mert elrohant egy autó után. De szerencsére visszatalált, és persze, nagyon örültünk egymásnak. Most egy ideig nem mehet az útra. Még csak két napja van nálunk, így félünk, nehogy ne találjon vissza.
Drága kutyuskám, nálad is voltam ma, alig várom, hogy jöjjön a tavasz, és akkor szépen elrendezzük a sírodat.
Szeretlek, Bogáncska.